Zoknifogócska – társasjáték

Társasjáték tervezésénél ritkán fordul elő velem, hogy a téma érdekel és ahhoz akarok mechanizmust találni. A következő társasjátékom viszont pont ilyen. Egy mesekönyv-sorozathoz kezdtem el gondolkodni játékötleteken, mert szerettem volna, ha a Pagony játékportfóliójába ez is bekerül. Végül két részhez is lett ötletem, amiből az egyik már meg is jelent, igaz, egy másik brandhez kerül. Ez a Hova bújtál, Boribon?

Most viszont célegyenesbe került a másik társasjátékötlet is. A tesztek már tavaly lezárultak, azóta csak kisebb alakulások, finomítások történtek. Tegnap pedig kézbe vehettem a gyártól küldött mintákat. Ebben a fázisban nem mindig szoktam már nagyon jelen lenni, mert ismerem az anyagokat, tudom mire lehet számítani, megbízom azokban, akik ezen dolgoznak. Ez a projekt viszont más egy kicsit. Egyrészt lesz olyan alkatrész, amit én még nem használtam. Másrészt a sztenderd kártyákat sem klasszikus módon használja a játék, így meg kellett nézni, hogy működik-e, amit elképzeltünk. A kártya kicsit vastagabb lesz, a karton meg vékonyabb, szóval kicsit kellett azért módosítani, de jó úton járunk.

Most még sok mindent nem szeretnék elárulni a társasjátékról, bár van, aki a képről már sejthet ezt-azt. Ovis korosztálynak készül, bár kicsit nagyobbaknak is izgalmas lesz. Külön figyelünk a szülőkre is, ami itt azért kapott nagyobb hangsúlyt, mert a játék asszimetrikus. Rövid, pörgős, szándékaink szerint izgalmas és kifejezetten versengős lesz.

Még a borító tervezése és az azzal kapcsolatos döntések adnak munkát és izgalmat, van mit várni és lesz is eredmény hamar, de utána jön a legnehezebb rész, elengedjük a játék kezét és reménykedünk, hogy olyanra gyártják, amilyenre szeretnénk. Ez a társasjáték valamikor ősszel jelenik meg: az ötlettől és első próbálgatásoktól másfél évvel később, ami alapvetően nem is számít sok időnek. Csak az olyan türelmetlen embereknek, amilyen én is vagyok.