Társasjátékos tábor

Bár 2013 óta rendszeresen társasozom gyerekekkel és a tanodás táborokban is kiemelt szerepe van a társasoknak, egy kifejezetten társasjátékos tábor még hiányzott a portfóliómból. Most úgy alakult, hogy állandó szerzőtársammal, mentorommal, Jesztl Józseffel erre is lett lehetőségünk. Jól játszani címmel, a KMO szervezésében, 5 napig, 19 gyerekkel tartottunk egy napközis tábort.

Az első meglepetés az volt, hogy 17 fiúval és mindössze 2 lánnyal vágtunk neki a hétnek. A második az, hogy óriási képességbeli és motivációs különbségek voltak a gyerekek között, és mindez nem függött össze az életkorral – az egyik leginkább motivált, ügyes kisfiú pl. most megy majd csak suliba, ő külön engedéllyel csatlakozhatott hozzánk. Az természetes, hogy vannak különbségek, de azzal nem tudtunk mit kezdeni, aki társasjátékos táborba jelentkezve nem érdeklődött a társasjátékok iránt. A problémák kezelése, a fegyelmezés elég sok időt és energiát vett el. Jövőre pontosabb kiírással készülünk, hátha jobban orientáljuk a szülőket, illetve azokat biztosan szeretnénk meghívni, akikkel idén jól működött a tábor. És talán a 20 fős limit is magas volt. Meglátjuk.

A kétszemélyes absztrakt játékok adták a keretet. Egyszerre sok készlettel sokan tanulhattak, elmélyülhettek, versenyezhettek. A megtanult játékok ábécé rendben: Gomoku, Kalaha, Lahti, Nemzetközi dáma, Neutron, Pente, Tőtikék. Az egész heti pontversenyben mindenféle dologért lehetett pontot kapni -pl. sportszerűség, segítés -, de legtöbbet az absztrakt játékokkal tudtak szerezni. Egyértelműen a dáma volt a legnépszerűbb, bár olyan nem volt, amit a többség ne szeretett volna. Volt egy-két olyan gyerek, akiknél jeleztük is a szülőknek, hogy a motiváció és a teljesítmény alapján ezzel a világgal akár év közben is érdemes lenne foglalkozniuk.

A társasjátékokkal tematikusan foglalkoztunk. Voltak kocka- és kártyajátékok, aztán egy kis játéktörténet, így megismerkedhettek egészen régi Spiel des Jahres nyertes társasokkal – a legelsővel is -, de hoztunk licites mechanikával működőket is – ld. a képen -, melyek közös kedvenceink Jóskával. A srácok legnagyobb részénél azok lettek a slágerjátékok, ahol a szerencséjüket kísérthették, de voltak öten-hatan, akikkel az 50-60 perces társasok irányába is nyithattunk.

Ami külön jól esett, hogy érdeklődtek a tervezői munkánk iránt. Csináltunk egy kis kiállítást – a még meg sem jelent Manóvárossal is -, és több minden ki is lett próbálva.

Nem volt egyszerű hét. A társasjáték-pedagógia alapvetően könnyed, játékos dolog, de nem működik mindenkinél. Néhányukkal a gémer játékok ajtaján kopogtattunk, néhányan pedig a körsorrendet sem értették meg az ötödik napra sem. Néhányan napi 10-12 játékkal játszottak, alig álltak fel, néhányan napi 2-3 játékot és maximum 30 percet bírtak. Ez túl nagy különbség volt két pedagógussal. Egy jelentkezős, fizetős napközis tábor során minket meglepett a motiváció teljes hiánya. Voltak könnyű, jó élményeink és voltak nehéz sikereink is. És ez a kettő nagyon rendben van, a szomorú szenvedés viszont tényleg fájt.

Összességében sok mindent megerősített bennem ez a tábor. Továbbra is látni, hogy mennyire jó és hasznos együtt játszani gyerekekkel. És igazából néha falnak menni is jó, mert segít emlékezni, hogy ez sem egy mindenre és mindenkinek jó csodaeszköz. Ahogy semmi sem.