Szeretem azt a kifejezést, hogy gyerekjáték, mert ezzel elfogadjuk, hogy a felnőttek is játszanak. Amennyire meg tudom ítélni, a modern társasjátékok világa előbb nyitott a felnőttek felé, a nekik szóló játékok megújulása sokáig lépéselőnyben volt. Tartok tőle, hogy azért, mert hajlamosak voltunk (vagyunk?) azt hinni, hogy sok gyerekjáték csak azért tűnik unalmasnak, mert mi már felnőttek vagyunk, meghaladtuk ezt a szintet. A részigazságok pedig mindig veszélyesek. Jó volt megélni a 2010-es évek végén, hogy a kislányommal nem muszáj borzasztó játékokat játszanunk, hogy van választék, hogy én magam is szívesen játszom a társasokkal, és így egy sokkal értékesebb játékszituációban lehetek együtt a gyerekemmel.
A jó gyerekjáték a gyerek nyelvén beszél, de tudja, hogy a gyerek sokat társasozik felnőttekkel, így nem feledkezik meg róluk sem. Az egyszerű és a bugyuta nem szinonimák. Ha azt érezzük, hogy egy játék leereszkedik a gyerek vélt szintjére, akkor sejthetjük, hogy egy nem jó játékkal van dolgunk. A gyerekek nyelvét megérteni és azon beszélni nem leereszkedés.
Aki látott már közelről gyereket az tudja, hogy eléggé figyelnek a felnőttekre, nincs ez másképp a társasjátékozás kapcsán sem. Látják, hogy mikkel játszunk, miket szeretünk, őt is elkezdik ezek érdekelni. Pedagógusként viszont nem vagyok annak a híve, hogy minél hamarabb minél nehezebb társasokat tanítsunk. Szeretünk villogni a barátok előtt vagy a közösségi médiában vadidegenek előtt, hogy a mi gyerekünk már 5 évesen gémer játékokat tol, de nem hiszem, hogy ez jó irány. Egy olvasni jól tudó 6 éves kezébe sem a Bűn és bűnhődést adjuk.
Nagyon tetszenek azok a törekvések, amik nagyoknak szóló sikeres játékokból csinálnak jó gyerekjátékokat, mert ezekben a projektekben rengeteg tanulság van. Tetten érhető bennük, hogy mit jelent gyerekeknek készíteni társasjátékot. Az alábbiakban hozott példák azt mutatják meg, hogy miként sikerült megtartani egy-egy társasjáték flowját úgy, hogy lefordították a gyerekek nyelvére az eredetit. Mindegyik példához tucatnyi remek saját tapasztalat kapcsolódik, akár itthonról, akár a tanodás srácaimmal, szóval jó szívvel ajánlom őket.
For the English version and more content, click on the PlayWise website.
Catan / Catan Junior
A Catan 1995 óta van velünk, a társasjátékos reneszánsz egyik alapműve, ami rengeteg kiadást, kiegészítőt, variációt élt meg, így nem meglepő, hogy van gyerekverziója is. Mai szemmel a Catan már kicsit döcög, az átlagosan közel 2 órás játékidő a játékélménnyel összehasonlítva nem igazán indokolt. A Catan Junior 2007-ben készült el, így már rajta is hagyott nyomot az idő, példának viszont remek. Nézzük meg, hogy mitől lett kisebbeknek szóló játék és hogyan tartott meg ezt-azt az eredeti játékflowból.
Fontos volt a játékidő markáns csökkentése, a 30 perc sokkal inkább gyerek- és családbarát, mint a 120. Klaus Teuber, a szerző, feltehetően a kiadóval közösen picit a témához is hozzányúltak, ami abszolút érthető, hiszen gyerekként kalóznak lenni sokkal menőbb és érthetőbb, mint telepesnek. A téma pedig az egész kivitelhez szépen kapcsolódik és gyerekek számára vonzó külalak jöhetett létre. A Catan két kockát használ, így vannak kiemelt, gyakrabban előforduló számok, amire épít is a mechanika. A Junior viszont nem használhat két kockát, 6 évesen még nem kell tudni összeadni tízesátlépéssel, ráadásul tudható, hogy a 6+-os játékokat megveszik 5 éveseknek is. Az egy kocka több szerencsét is jelent, de gyerekjátékok esetében a szerencse megjelenése jó, hiszen segít kiegyenlíteni az erőviszonyokat.
Mindezek mellett viszont az eredeti ötlet itt is jelen van, tényleg egy kis Catanról beszélhetünk, ami remek. A kockadobás teljes lutri, de az, hogy merre és hogyan terjeszkedünk, így hogyan befolyásoljuk a szerencsénket, már komoly döntéshelyzet. Amit még elengedett a szerző az eredeti koncepcióból, és tette ezt nagyon helyesen, az a kereskedés. Csereüzletek áttekintése, a lehető legjobb ajánlatok megtétele, a mérlegelés nem egy átlagos 6 évesnek való. Viszont lehet cserélni, kérhetjük Coco, a kalózpapagáj segítségét, ami olcsó és mindig pozitív, ami megintcsak szépen illeszkedik a gyerekjáték műfajába.
A Catan szerelmeseinek szerintem jól esik egy ilyen Junior verzió, de magában, gyerekjátékként is teljesen élvezhető konstrukció, ráadásul tényleg egy történetileg meghatározó játék kereteivel ismerkedhetünk.
Kingdomino / Dragomino
A Kingdomino 2016-ban már bőven a nagyszabású projektek között tudott elképesztően sikeres lenni a maga pofátlan egyszerűségével, eleganciájával. Tökéletes példája a maga természetességében létező társasjátékra, amit nem fel-, hanem megtalálni kellett. Mindig merész vállalkozás korszakos sikerhez alternatívákat gyártani – nem üzleti, hanem szakmai szempontból -, de a 2020-as Dragomino méltó párja lett az eredetinek. Bruno Cathala rutinos és jó gyerekjáték szerzőket kapott maga mellé Marie és Wilfried Fort személyében, ami meg is látszik a végeredményen.
Kezdjük az elején. A Kingdominoban játékosszámtól függ, hogy mennyi lapkával játszunk, ezt ki kell válogatni. Játszottál már gyerekekkel? Esetleg többel több asztalon? Apró, de szakmailag hibátlan módosítás, hogy a Dragomino nem foglalkozik a játékosszámmal, mindig négy lapkát csapunk fel, kevesebb főnél kikerül a játékból, amit nem választunk. Pont. Minden, ami az előkészületet egyszerűsíti óriási segítség. Hiszen szabályt magyarázunk, kereteket biztosítunk, olykor fegyelmezünk, jó ha hamar és egyértelműen el tud indulni a játék. És itt is a második különbség, a lapkaválasztás. A kezdőjátékos folyamatosan változhat, de onnantól adott körsorrend van. Egyszerű, tiszta, praktikus. Zseniális a Kingdomino lapkaválasztása, de 4-5 évesen kevesen ugornák meg.
A Kingdomino szűkösséggel (5×5-ös területi korlát), a Dragomino tágassággal (nincs területi korlát) dolgozik, mindkettő a célcsoportjának megfelelően. A Kingdomino matekja egyszerű, de trükkös, a Dragomino szinte teljesen szerencsejáték. Persze számolhatom, hogy miből mennyi ment ki, valószínűleg több tojást húzok fel, mint a gyerekek általában, de ettől még lehet az összes törött. És ez így jó. A szerencse fontosságáról már fentebb írtam, nem ragozom. És persze itt is kiemelhetjük fontos elemként, hogy módosítottak a témán. Bár a királyság is működik gyerekeknél, de vagány és/vagy cuki sárkánykölykök talán mégjobban. És mindezek mellett a gyerekjáték is megmutatja, hogy a modern játékoknak is van keresnivalójuk klasszikusoknál, hiszen a domino is milyen szépen, elegánsan lett újrafogalmazva mindkét játék esetében.
Kuruzslók Quedlinburgban / Kuruzsló & Tsa. – Quedlinburgi Futam
Wolfgang Warsch egy igen felkapott, sikeres, díjazott szerző, aki 2022-ben azt is megmutatta, hogy kifejezetten gyerekjátékokat is tud tervezni – egyelőre a korábbi munkáihoz. Nézzük először a Kuruzslók Quedlingburgban-t. Az ilyen játékokra szoktam azt mondani, hogy csodálatosan hitetik el magukról, hogy érdemes gondolkodnod a döntéseiden, hogy van hatásod a játékra, miközben ez tulajdonképpen egyáltalán nem igaz. Nem véletlenül megosztó a játék megítélése, jellemzően vagy utálják vagy nagyon szeretik. Én az utóbbi csapatba tartozom, de megértem mindenki frusztrcióját. Csak nekem jól esik ez a frusztráció.
A szerencsefaktor itt már az eredeti műben is kulcsfontosságú, így ez adott volt, a gyerekverzióban is zsákot építünk, aztán meglátjuk miket húzunk. Az alapjáték pontgyűjtésre – és abban egy nagyon szép hendikepp szabályra – épít, ez viszont kevéssé kézzelfogható egy gyerek számára. De egy futam, egy okosított “dobok-lépek” mechanika már ismerős és izgalmas lehet sokaknak. És ha jól megnézzük, tulajdonképpen ez ugyanúgy pontgyűjtés. Itt eledeleket húzunk, ez illik ugye a tematikához, hiszen a hátasainkat tápláljuk, hogy gyorsabbak legyenek, de a kihúzott jelölők itt is kihatnak a játékra. Egyszerűbben, kevésbé összefüggve egymással, de hatnak, ráadásul itt is variálható, hogy mi mit jelent. A zsákból húzás, annak értelmezése, egy az egybe tudja hozni a nagy Kuruzslók flowját. A kislányom ebbe a játékba pár hónap alatt belerakott több mint 50 partit. Egész egyszerűen azért, mert egy jópofa szerencsekísértésre építő versenyjáték, ami így egyszerre nagyon ismerős a gyerekeknek és mutat közben rendkívül új és érdekes dolgokat.
Ganz Schön Clever / Ganz Schön Clever Kids
A Ganz Schön Clever – szintén Wolfgang Warsch – mutatta meg tömegeknek, hogy attól még, hogy egyszerűen kockákat dobálgatunk, még nem biztos, hogy szerencsejátékkal van dolgunk. Igazi agyégető móka, így nagyon nem magától értetődő, hogy lehet belőle jó gyerekjátékot csinálni.
Az eredeti játék nélkülözi a témát, a Kids nem, bár inkább csak a dizájn miatt, hiszen a szülinapi zsúrok hangulatát nem hozza a játék, igaz, nem is szeretné. A bonyolult pontrendszer helyett itt csak csillagokat gyűjtünk és az nyer, akinek több lett. Ennyi. A kockadobás is egyszerűsödött, kiválasztok egy kategóriát, a maradék a többieké. Nincs több lépcső, nincs komplex gondolkodás, elveszem az éppen lehető legjobbat számomra, esetleg meghagyom a másiknak azt, ami neki nem jó. Ennyi. Viszont a láncreakciók rendszerét átmentette a szerző, ami a gyerekek számára ugyanazt a flow-t hozza, mint a felnőtteknek az eredetiben. Az egyik területre tett ikszem átvisz egy másik területre – a kislányom utazásnak hívja a láncreakciókat -, és ott is lehet, hogy olyan helyre tudok tenni ikszet, ami visz mégtovább… Az eredeti mű legfontosabb eleme itt van teljes pompájában, amit én – mint sok gyerekjáték szerzője – nem igazán hittem volna, de folyamatosan látom testközelből működni.
Együtt
A jó gyerekjátékok elengedhetetlenek a minőségi játékalkalmakhoz. Ha én is jól érzem magam, akkor a gyerekek is szívesen vannak jelen. Az, hogy ma már olyan játékokban is el lehet merülni óvodásokkal, amik személyes kedvenceink változatai, az egy újabb nagyon szép segítség az együttjátszás megéléséhez. És én már nagyon várom azokat a pillanatokat, amikor a lányom belenő a kedvenc gyerekjátékai összetettebb verzióiba. Jó lesz együtt megérkezni ugyanoda más-más úton.
