A #kölcsöntársas egy kísérlet. Arra vagyok kíváncsi, hogy társasjátékos ötleteim alternatív utakon is el tudnak-e jutni játékosokhoz. Hozzátok.
Szeretnék hátrébb lépni a tömegtermeléstől. A kölcsönzős játékok megalkotásánál nem a professzionális termék az elsődleges cél, hanem a funkcionalitás, aminek persze – számomra – része az esztétikum is. De nem érzem azt, hogy fontos lenne dobozokat tervezni és gyártani és sokféle alkatrészt is el tudok engedni. Azt szeretném, ha a tervezésnél elképzelt játékélményt képes lenne közvetíteni a végeredmény. Ennél többet nem.
Nincs szó arról, hogy kiadóknál nem szeretnék további megjelenéseket, de érdekel egy másik út, illetve szeretném, ha a klasszikus formában megjelenő társasaimnál tényleg indokolt lenne a tömeggyártás. Az értékteremtést erősebbre szeretném álltani és kritikusabb leszek magammal szemben.
Miért?
Nem törekszem arra, hogy a birtoklás vágyát felébressze a társasjáték. Éppen ezért nem a kis példányszámú magánkiadás mellett döntöttem, hanem az alig néhány darab és a kölcsönzés mellett. Ezeket a társasokat nem lehet megvenni csak kikölcsönözni. A megvásárolt társasjátékok jó része főleg a polcokon tölti az idejét. Vannak fellángolások, amik egy ideig sokszor előkerülnek, de aztán ők is megpihennek. Persze vannak klasszikusok, amiket jó a polcunkon tudni, de igazából ez sem annyira fontos. (Én magam is küzdök mind társasok, mind könyvek terén a tulzó felhalmozással.) Egy játék létét az igazolja, ha játszanak vele. És azt képzelem, hogy ha hat hetet játszik valaki ezekkel a társasokkal, akkor utána nyugodtan továbbadhatja – ami nem jelenti azt, hogy később nem veszi kölcsön megint egy-egy alkalomra/időszakra.
A tömegtermeléssel most nem csak az a bajom, hogy ki tudja milyen messze gyártják, mennyit csomagolják meg szállítják, de az is, hogy nincs szükség ennyi darabra. Valahogy azt képzelem, hogy több ezer doboz porosodik játszatlanul a legsikeresebb társasomból különböző polcokon. Biztosan van több száz, amit ki se bontottak, csak megvették és mégsem próbáltak ki vagy nem jött be ajándékként. És erre nem jó gondolni. Ezt ellensúlyozza az, amikor képeket és történeteket kapok tőletek játékélményekről. Szeretném, ha ebből több lenne.
Hogyan?
Az alábbi játékokból 5-5 példány lesz, amiket csak tőlem – vagy egymástól – lehet megszerezni és csak időlegesen. A kölcsönzés díja 1200 forint + ÁFA, ami szerintem nem sok. Ezért 6 hétig lehet nálad a játék. Ráadásul közvetlenül a tervezőt támogathatod vele. Ami szerintem jó dolog. A finanszírozást ráadásul úgy találtam ki, hogy egy Patreon oldalt indítottam, ahol a havi támogatásért cserébe a kölcsönzés lehetőségén túl rengeteg extra tartalmat is kap a támogató. Játéktervezésről, játékpedagógiáról, megjelenésekről, eseményekről lesznek olyan tartalmak, amik máshol nem érhetőek el. Nekem viszont így talán idővel elérhető lesz, hogy fő állásban társasjátékokkal foglalkozhassak, miközben minőségi szolgáltatásokat és termékeket biztosítok erre nyitott játékosoknak.
Mindig érdekeltek az alternatív utak. Ebben nagyon sok az ismeretlen rész, de ettől izgalmas. Jó lesz veletek együtt megnézni, hogy mivé nőheti ki magát!
A játékok
Egyszerű szabályok, mégis gondolkodós játékmenet. Bár körönként egyetlen kártya lehelyezésére van lehetőség, a folyamatosan alakuló asztalkép és a pontozás kettőssége sokszor nehéz döntések elé állítja a játékosokat. A játék az asztal által határolt területen játszódik, a sorokat a kártyák egymásra helyezésével alakítjuk ki, ütni akkor tudunk, ha a sorba lehelyezett kártyánk hozzáér egy másik sorhoz. Próbálgatni nem lehet, jó szemmértékre is szükség van a sikerhez. Különleges, sok szempontból szokatlan kártyajáték mindössze 64 lappal, Marton Dóra cuki és okos bacijaival.
Egy fekete-fehér kártyajáték, amiben annyit kell hajtogatni, hogy NEM, esetleg azt, hogy DE. Játék az ilyen? Kölcsönözd ki és kiderül! A NemDe egy partijáték, ami elsősorban hatalmas röhögéseket szeretne elérni azzal, hogy akár felnőtt embereket is abba a helyzetbe hoz, hogy gyerekkorunk kedvenc „vitáit” eleveníti fel. A kántálásra és ritmusra épülő játék a maga egyszerűségében is elég sok koncentrációt kér, amit nem fogunk tudni mindig biztosítani, így kénytelenek leszünk kinevetni a nyelvbotlásokat, elakadásokat és tévedéseket. Nem is olyan egyszerű ám három másik emberrel egyszerre azt kiabálni, hogy nem, miközben rácsapunk egy feladatkártyára, amin a de szó szerepel. Ilyen ez.
Nyílt lapok, mindenki lát mindent, mégsem egyértelmű a helyzet? Hát igen, valami ilyesmi volt a cél. Miközben gyönyörködünk a körtáncban, miközben a kártyák ide-oda vándorolnak, mi próbálunk szert tenni a lehető legjobb szettekre, elkerülve azokat a kártyákat, amikkel pontokat veszíthetünk. A Körtánc gyors, de azért okos kis kártyajáték, ami jól megmozgatja az agyunkat, miközben persze a szerencsénket is kísértjük. A kisebbeknek szóló variáció miatt, akár már 5 évesen is élvezhetők Marton Dóra csodaszép illusztrációi.
A Pepitát Reiner Knizia Chartae (2019) című játéka ihlette, de csak az asztalkép, a játékmenet nagyon más lett. Kétszemélyes, absztrakt, gondolkodós játék az első, hosszabb forduló, amit egy kicsit rohanósabb, taktikázós versenyzés követ. Ez a két játékélmény – nem véletlenül – ritkán található meg egy játékban, én mégis azt érzem, hogy egy kísérleti projektben bőven van helye.