Teljesen váratlanul két könyvtár is meghívott az Országos Könyvtári Napok keretében, hogy tartsak előadást, menjek játszani/beszélgetni hozzájuk. Továbbra is nehéz megszokni, hogy időnként kiváncsi rám néhány ember, de jól esik, szóval igyekszem kiélvezni.
“Így társasozunk mi!” címmel hirdettek eseményt a FSZEK Kőbányai Könyvtárában, és bár nem volt tömeg, folyamatosan szivárogtak az érdeklődők és egy remek hangulatú, okos beszélgetés majd közös játék kerekedett. Én mindenesetre nagyon szerettem ott lenni. A végén még japánul dobbléztak ellenem és dedikálhattam sok mindent – még egy Űrcsempészekkel is megleptek!
A beszélgetés és dedikálás után két interjút is adhattam. Egyrészt a játéktervezésről és pedagógiáról a Magyar Katolikus Rádiónak, másrészt a könyvtárnak olvasásról, könyvekről. Mindkettő kifejezetten jól esett!
A másik helyszín a Vörösmarty Mihály Városi Könyvtár volt, Bácsalmáson. A beszélgetés itt is remek volt, érzékeny és okos és nagyon szakmai. Ami itt kicsit más volt, hogy a kisebb létszám és gyerekek jelenléte miatt előkerültek a játékaim is. Kipróbáltuk a Lovagi ujjtorna több játékát, katicatülekedtünk a Jól játszani kötetből, de Szofi is sikeresen elmenekült a mamája elől a Zoknifogócska színpadán.
Mindkét helyszínre vittem pár játékot, könyvet, szóval készültem kicsit, de azért jól eső meglepetés volt, hogy a második beszélgetés után már bőven elég volt a hátizsákom hazafelé és elcsomagolhattam a szatyrokat.
Nagyon örülök, hogy egyre több helyen, egyre több ember beszélget a társasjátékokról, azok pozitív hatásáról, esetleg pedagógiájáról, a játékok tervezéséről, játékélményekről. Ez persze csak azért lehetséges, mert egyre többen játszunk. És hát ez a lényeg!
