Lezajlott a #kölcsöntársas projekt első játékbemutatója. De igazából nem is így hívtuk, hanem közös játszásnak, ami sokkal közelebb áll a valósághoz és a projekt céljaihoz.
Az Ignác, a nyúl remek, barátságos helyszín volt, ahol végül 16-an éreztük – én legalábbis úgy láttam – nagyon jól magunkat. Persze a 16 fő nem biztos, hogy soknak tűnik, nekem nagyon jól esett. Jöttek jó barátok (pl. szalagavatós táncpartner, pagonyos szerkesztő, munkatárs, társasjátékos mentor), de voltak, akikkel tegnap találkoztam először, mert kíváncsiak voltak a játékaimra. Nehéz lenne eldönteni, hogy kiknek örültem jobban, úgyhogy nem is teszem. A biztonsághoz és közösségiséghez pedig az is rengeteget hozzátett, hogy a játékmesterek első és legfontosabb tesztelőim, legjobb barátaim, munkatársaim és a feleségem voltak.
Pörgéssel akartunk kezdeni, így a NemDe került az asztalokra és hamarosan mindenhol minőségi – Nem! – De! viták kezdődtek, sok igen komoly beleélést hallottam. A második játék a legújabb #kölcsöntársas volt, a Körtánc, aminek a grafikájától mindenki odáig volt. Tegnap pedig szerencsére a mechanikáját is méltónak találtak a külcsínhez. Zárásként Bacikat pakoltunk az asztalokra és bár eddigre eléggé elfáradtunk a 2 órányi játékban, ezek is remek partik voltak. Ketten pedig még arra is éreztek erőt, hogy teszteljék a Pepita című játéktervem, ahol találtunk is olyan elemet, amit még le kell szabályozni. Nekem viszont az igazi visszajelzés az volt, hogy két 20 perces partit is elmélyülten nyomtak le, miközben nézőközönségük is akadt, így tulajdonképpen ez a játék is bemutatásra került.
A játékok működésére és a grafikára is rengeteg pozitív reflexió érkezett. Ami érdekes volt, hogy mindenkinek valami más lett a kedvence ahhoz képest, amit várt az előzetes információk alapján. Nekem az is érdekes volt, hogy az eddig legnépszerűbb NemDe kicsit háttérbe szorult. Inkább a Körtánc vitte a prímet, de a Baci is többeket megfogott. Úgy látszik, hogy marketing szempontból a NemDe a legegyszerűbb, de lehetőség van bőven a többiekben is.
A kölcsönzés koncepciójában is nagyon megerősítő volt a közösség, volt is aki kölcsönzött és többen eseményekre szánva a játékokat majd később tervezik azt. Az „üzleti modell” továbbra is kísérlet, gyerekcipőben jár, de működik és nyitott a módosítgatásokra is. Ami nekem most nagy megerősítés, hogy összejöttünk ennyien játszani és a játszásért még fizettek is játékdíjat az Ignácnak az emberek, ami azért nagy plusz elköteleződés. Szóval biztosan lesz még ilyen esemény, mert nekem nagyon fontosak a találkozások. A fenntarthatóság mellett éppen a közösségiség, ami lényeges. És azt tudjuk, hogy a társasjáték minderre nagyon is alkalmas, és most kicsit úgy tűnik, hogy az én #kölcsöntársas játékaim is tudják ezt hozni.
Köszi mindenkinek, aki figyel rám!
