Az érvszörny-szigetek.
A VoxPop termékcsalád újabb játékkal bővül, elkészítettük a kártyajáték testvérét, a kockajátékot. Mivel az eddigi legérdekesebb fejlesztési folyamatomban vehettem részt, így gondoltam érdekes lehet egy hosszabb bemutató erről.
Általában két út van. Vagy van egy ötletem és az megjelenik print and play formában, vagy elviszem egy kiadóhoz és ott adják ki. Utóbbi egyre ritkább, bár most is dolgozom kiadókkal, de felkérésre, szóval amolyan hibridek készülnek ebből a szempontból, mert szerzői játékok, ugyanakkor nem én vagyok a kezdeményező. A másik út, amikor felkérésre fejlesztek, jellemzően valamilyen brandnek. Ezek jellemzően nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, és nagyon meghatározóak a megrendelő kérései, a téma sokszor a játék balanszába is beleszól, erről itt írtam kicsit többet. Persze a határvonalak sokszor elmosódnak, így történt ez most is, de itt történt más is.
2022-ben jelent meg a VoxPop – A kártyajáték, amit jól fogadott a közönség, mára egyébként alig pár darab maradt belőle, így a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) 2024-ben úgy döntött, jöjjön valamilyen folytatás, így beírták egy pályázatba, lett rá forrás, 2025-ben megvalósíthattuk, 2026-ra meg is jelent.
Na, de mit jelent a megvalósítás. Bár vannak olyan játékaim, játékos könyveim, ahol volt szerzőtársam (Győri Hanna, Jesztl József), de inkább dolgozom egyedül a játékok mechanikáján. Persze társast csinálni mindig csapatmunka, de itt most az volt a kérés, hogy ne én találjam ki a játékot, hanem facilitáljak egy folyamatot, amiben értékelhető játékkezdemény alakul ki és utána a fejlesztési folyamatot irányítva segítsem egy király termék megszületését. Egyszer a Momentán társulattal workshopoltam így, de ott ők voltak. fejlesztők, én csak segítettem.
A start 2024 nyarára volt ütemezve a DIA vitatáborába, ahol az országos vitaklubhálózatuk tagjai gyűlnek össze: tanodás gyerekek, egyetemista fiatalok, civil szakemberek, szóval jó színes társaság. Én annyit tudtam, hogy itt kell letenni az alapokat. Annyi ötletem volt, hogy ha már van kártyajáték, akkor legyen kockajáték is, de mélyebbre nem akartam menni. Volt lehetőségünk a tábor összes résztvevőjét megszondáztatni arról, hogy mit gondolnak az eddigi játékokról, mi tetszik bennük, mi hiányzik belőlük. A folyamatot ketten koordináltuk Kovács-Makó Pannával, aki a játék illusztrációiért és a grafikai munkáért felelt, és a DIA munkatársa.
A visszajelzéseken túl, mind a mechanikai, mind az illusztrációs tervezés kulisszatitkaiba is betekintést nyújtottunk néhány gyakorlaton és beszélgetésen keresztül. Két dolgot szerettünk volna. Egyrészt, hogy a közösség valódi visszajelzéseket adhasson, így a játék legszűkebb célcsoportjának az igényeit kiszolgálhassuk. Másrészt érdekeltté, motiválni szerettük volna őket tenni a játék megszületésében, ami a közösségépítést, a szakmai fejlődést és a játékunk nagyközönség elé kerülését is támogatja.
Természetesen nem lehet egy egész tábornyi gyerekkel és fiatallal játékot tervezni, de az alapok a helyükre került és alakítottunk egy kis tervezőcsapatot a résztvevőkből. Itt először kockajáték mechanikákkal ismerkedtünk különböző társasok segítségével (Calavera, Deep Sea Adventure, Háborúk kora, Korinthosz, Noch mal!, Paku Paku).
Szóval rendelkezésre álltak a visszajelzések, ismertünk mechanikákat és tudtuk, hogy a vitakultúra fejlesztése a tág témánk. Mivel egyértelmű elvárás volt a közösség részéről, hogy társasjátékosabb társasjáték készüljön, így ebbe az irányba kezdtünk gondolkodni. Nagyon inspiráló volt, ahogy mindenki hajigálta be az ötleteit, pakolgattuk a kártyákat, kockákat és ötleteltünk. Össze is állt valami. Felmentem altatni az egy éves kislányokat a szobába és telefonon lepötyögtem a játékszabály első verzióját.
A következő lépés az első makett elkészítése volt, ahol megjelentek már az illusztrációs ötletek, grafikai megvalósítások, szóba került a gyártás, de a legfontosabb, hogy az első makettel már ki lehetett próbálni az ötletet. Ami persze nem volt tökéletes, de a tábor végi bemutatásra alkalmasnak találtuk és elégedettek lehettünk a folyamattal. A tábor véget ért, a csapat szétszéledt.
Tapasztalt játéktervezőként nyilván az én feladatom volt, hogy ráncba szedjem az alkotásunk. Az első cél az volt, hogy tesztelhető formába kerüljön az ötlet. Itt megint nem akartunk előrerohanni, se kizárni a vitaklubos közösséget, így eléggé béta verzióban vágtunk neki a tesztnek. Csináltam egy szabálymagyarázó videót és egy nyomtatható játékkészletet – hiszen az ország különböző pontjaiban vállalták a tesztelést. Illetve készült egy online kérdőív is, hogy strukturáltan kapjunk visszajelzéseket. A kiküldéssel párhuzamosan pedig mi is nekiláttunk a tesztelésnek.
Valahogy ősz végére kezdett minden összeállni és neki lehetett esni az illusztrációknak és a gyártás szervezésének. Ezzel már nem untatlak titeket, a játék kész lett, szuper és gyönyörű, ha nem hiszitek, járjatok utána!
