Bár az előző bejegyzésben röviden beszámoltam a terveimről, azt elmúlt napokban még sokat kellett azon szöszölni, hogy erről az oldalról is elérhetővé és rendben, magyarul is letölthetővé váljanak a játékok. Tehát.
Összeszedtem minden print & play játékomat – ez most engem is meglepve máris 8 darab – és elérhetővé tettem őket innen. Most pedig két csokorban szeretném őket bemutatni.
Miért csinál az ember ingyenesen letölthető társasjátékokat?
Az egyik válasz erre az, hogy szeretne minél könnyebben minél több emberhez eljutni. A társasjáték kiadás hosszadalmas, bonyolult és drága folyamat, ezért szoktam rábízni ezt kiadókra, amivel viszont elveszítem a kontroll egy részét. Például a játékötlet és a játékosok közötti kapcsolat is eltávolodik tőlem. A játékötlet termékké válik, a marketing meg jól eladja valakiknek, akiket nem ismerek, aztán várom, hogy innen-onnan jöjjenek visszajelzések (BGG értékelés, bejelölés valamilyen social média platformon, közvetlen email), amik nagyon jól esnek, de tudom, hogy ezeknél sokkal több ember játszik a játékaimmal. Csak mindez láthatatlan.
A másik válaszom arra, hogy miért ingyenes, az az, hogy az én amúgy sem különösebben bonyolult ötleteim között is vannak egyszerűbbek. Mikrojátékok, játékos gegek, amiket nem szeretnék termékké formálni még akkor sem, ha alkalmasak lennének rá, mert szerintem elveszítenék a lényegüket. Alig valamivel játszani számomra nagyon érdekes, szeretném megtalálni azokat, akiknek szintén. A Mark & Play például tipikus példa: lehetne még fejleszteni, valószínűleg egy jó marketinges csodákat tenne vele, de én csupán azt szeretném, hogy egy fekete-fehér könyvjelző maradjon, amivel lehet játszani.
A harmadik válaszom társadalmi, de itt és most nem szeretnék nagyon mély elemzésekbe kavarodni. A társasjátékok aranykora nyilván sokat köszönhet a globalizációnak, a fogyasztói társadalomnak, de a mozgatórugója mégiscsak a játék maga, amit viszont alig venni észre a hatalmas termékdömpingben. 3-4 év alatt régivé válik egy játék, folyamatosan új és újabb címeket hajszolunk, miközben még a korábbiakat sem értettük meg teljesen. Én feldolgozhatatlannak látom azt, ami most a társasjátékos piacon zajlik. A játéknak ennél egyszerűbbnek, elérhetőbbnek, őszintébbnek kellene lennie. Ehhez a megközelítéshez pedig minden egyes geg hozzájárul. És ilyenek az ingyenesen letölthető mikrojátékok is, amik megmutatják, hogy a játszás mennyire egyszerű is tud maradni. Manírok nélkül is képes hatni. Sőt, éppen annak hiányával hat. És ilyen projektekből valószínűleg sokat tanulhatunk. Magunkról, a játszásról, a társadalmunkról. Aztán hátha kitalálunk valamit, aminek van értelme.
Mark & Play
A legfrissebb és jelenleg a kedvenc ötletem. Könyvjelző és társas egyben. Sikerült összekapcsolni két számomra elengedhetetlenül fontos tevékenységet: az olvasást és a játszást. A kislányom egyik laminált könyvjelzője adta az ötletet, amit a tanítónőjétől kapott. Egy szép róka van rajta, de nem az fogott meg, hanem a forma, a laminálás, az, hogy sajátkezűleg készítette. Ráfér egy játék egy könyvjelzőre? Ez volt az első kérdés, amire elkezdtem keresni a választ.
Rá. A roll & write működés nagyon adta magát, és a dobókockadobást hamar le tudtam cserélni a könyv véletlenszerű kinyitására, így összekapcsolva a játékötletet a hordozóval. Szóval nem csak rajta van a könyvjelzőn a játék, de kell is a játszáshoz használni a könyvet. Sőt, szavakat is kell benne keresgélni. Én szeretem a szójátékokat, de nem akartam, hogy csak az legyen benne, így kis szerencsekísértéssel, kombinációkkal egyszerűbb pontgyűjtéseket is raktam a játékba. A szabály egyszerű maradt, a játékmenet gördülékeny és rövid.
Nekem nagyon érdekes élmény, hogy ott van velem egy játék az éppen olvasott könyvemben és folyamatosan játszásra hív. Ennek persze nem kell mindig eleget tenni, de jó érzés a lehetőség és tényleg csak azon múlik az egész, hogy van e kedvem és találok-e egy íróeszközt.
Num Tag
Azt hiszem ő indított el most az úton. Mark Tuck Veggie Patch játéka inspirált: csak 9 kártya és dobókockák. Eleinte egy színezős játék alakult, de rájöttem, hogy ha leegyszerűsítem, akkor sokkal többen tudnak játszani vele. És ugye ez a cél.
A játék elég egyszerű, jól kell egymásra pakolni az összeillő elemeket. Aki szereti az ilyen mintafelismerő, mintázatépítő játékokat, ezt is fogja szeretni. A különlegessége viszont az, hogy nem készen kapjuk a kártyákat, amiket le kell pakolni, hanem mi alkotjuk meg őket. Ehhez először taktikusan kell kockákat választani, utána pedig jó helyre felírni a megszerzett számokat. Amilyen kis egyszerű, annyira agyégető tud lenni. És ez szerintem nagyon jó kombó.
Pepita
Fekete-fehér és egyszerű, de nem új. A kölcsöntársas projektbe terveztem, de úgy éreztem, hogy beillik a sorba, így átkerült ide is. Két nem annyira összeillő dolgot próbáltam házasítani: logikai játék és dobok lépek mechanika. Igazából már a legelső megjelent társasomnál, az Űrcsempészeknél látszott, hogy engem ez érdekel: működnek olyan kombinációk, amik nem igazán léteznek vagy pont azért nem léteznek mert nem működnek? A választ a mai napig keresem.
Ez a játék két jól elkülöníthető részre bontható: logikusan, taktikusan felépítjük a pályát, persze mindkét fél a maga céljai szerint, aztán szerencsés dobókockadobásokkal és egy-két taktikai furfanggal hamarabb próbálunk végigszaladni rajta mint a másik. Hajrá!
Producerek
Ő kicsit kilóg a sorból, tulajdonképpen ennek a játéknak egyelőre annyi volt a sorsa, hogy eljutottam vele 2015-ben kiadókhoz és segített elindulni a játéktervezés, játékkiadás útján. Ő maga végül sosem jelent meg, de én eléggé szeretem ahhoz, hogy ne akarjam a süllyesztőben látni. A kölcsöntársas projekt legvégén oda is benyomtam, de igazán ott már nem foglalkoztam vele. Az előbbiekhez képest sokkal összetettebb játék, így előállítani is macerásabb, de hiszem hogy megéri. Innen tudjátok letölteni.
A játék a licitre épít, de a mai napig úgy látom, hogy van benne egy egyedi csavar, ami érdekessé teszi. Titkos célok és tervek mentén mindenki filmet készít, amihez kell szerezni rendezőt, operatőrt, sztárt, forgatókönyvírót, egy egész stábot. Dobókockákra licitálunk, amiket aztán megpróbálunk okosan lehelyezni. Mind a kártyák, mind a kockák arra kényszerítenek minket, hogy kezeljük a véletlenszerűséget, ami persze folyamatosan egyre számolhatóbbá válik. A licittel tehát nem valamit szerzek, csupán lehetőséget arra, hogy jó döntésekkel aztán valamit tényleg megszerezhessek.
Összetettségét tekintve biztosan nem itt lenne a helye, de kora és hányatatott sorsa miatt az ingyenes játékok közé tettem, hátha innen tud még fordítani.
Záró gondolatok
Amikor ezt a bejegyzést írom, már közelítjük az 50 letöltést. Ez indulásnak nem rossz, tényleg 2025 nyara szólt arról, hogy bevállalom, elkezdem letölthetővé tenni azokat az ötleteket, amik sokáig csak fiókban maradtak vagy odiáig sem jutottak. Ehhez persze kellett, hogy megismerjek néhány nemzetközi példát – ezeket is bemutatom majd – és lássam, hogy van, aki hasonló dolgokkal szórakozik, így biztosan van, aki játszik is ilyenekkel.
Mi lenne a siker? Kapcsolatba kerülni sok-sok olyan emberrel, akik könyvjelzőnek játékot használnak. Váratlanul összefutni a könyvjelzőmmel egy könyvtári könyvben. Vagy látni a metrón, ahogy kikandikál egy éppen olvasott műből. Ilyesmik. Látni, hogy élnek a játékok, még akkor is, ha kicsik, ha gegek, ha fekete-fehérek, ha nem kell értük fizetni és nem tudnak színeskedni a polcokon.
