Sűrű évem lett, ami jól látszik az idén fejlesztett társasjátékok számából is. Kiadónál csak a Taktus jelent meg, de dolgoztam felkérésre a Várkapitányságnak és egy Freeszfe vizsgadarabban is – milyen vicces így együtt ez a kettő -, utóbbi ősszel aztán már három előadást is megélt, reméljük lesz tovább is, de a váras játék még nincs kész. Volt megrendelésem egy print and play játékra az Europass-tól, ami el is készült, de grafikát és nyilvánosságot csak 2026-ban kap, mindenesetre ingyenesen letölthető lesz. Folytatódott továbbá a közös munka a Demokratikus Ifjúságért Alapítvánnyal és jövő év elején érkezik a Voxpop kártyajáték után a kockajáték is. Itt illusztrálás és gyártás előkészítés zajlik éppen. Már második éve tart egy felsőoktatás-pedagógiai innovációs projekt, ahol egy online játékfejlesztést támogatok az ELTE PPK-n
És tavasszal érkezett megkeresés a Chefparade csapatától is, a játék pedig a napokban készült el, tőlem már meg is lehet venni, de hamarosan lesz szabálymagyarázó videó és utána webshop elérés is. Bár én nem a szerzői munkáimhoz sorolom, igazából a határterületen van, hiszen ha nem is a kiadás a fő profiljuk, főzőiskolaként számos könyvet értékesítenek, és a játék is kereskedelmi forgalomba kerül majd. Nem is igazán edukatív vagy érzékenyítő munka, de a téma oltárán azért fel kellett áldozni egy kevés matekot: fontosabb volt a recept és a nemzeti konyhák valósága, mint a tökéletes balansz. Szóval ez egy olyan családi játék lett, ami megrendelésre készült ugyan, igazából brand-játék, így nem lesz ott minden játékbolt polcán, de megállná ott is a helyét, ugyanis nagyon jól sikerült, kifejezetten elégedett vagyok vele.
Például baromi jól néz ki. Talán először vittem magammal grafikust egy megrendelésbe, de elég jól sült el. Kovács-Makó Panna (Instagram) végig szerzőtársként volt jelen a folyamatban, így nem egy kész játékot kapott illusztrálásra – ezt tapasztalom legtöbbször -, hanem követte a játékötlet alakulását, többször is tesztelt és tulajdonképpen hónapokig rajzolt és javítgatott. Megérte.
Családi játék tehát, 8 éves kortól, 2-5 fő részre, 30-45 perc játékidővel. A játék célja a lehető legtöbb pont összegyűjtése receptek elkészítésével és a receptekhez tartozó nemzeti konyhák szimbolikus megismerésével, miközben nem pazarlunk alapanyagokat. A játék során minden fordulóban játékosonként két akció kiválasztására és végrehajtására van lehetőség: tudunk szerezni receptkártáykat, alapanyagokat, nemzeti fakanalakat, de megnézhetjük egy korábbi receptünket is és persze a főzés is igen fontos. A játék kulcsa a megfelelő időzítés, a taktikus akcióválasztás és némi memória.
Miért kezelem külön a társasjátékaimat?
A szerzői tevékenységem két lábon áll. Egyrészt kiadóknál jelennek meg játékaim, másrészt kvázi magánkiadásban print and play társasokat csinálok. Legtöbbször ezek az én ötleteim, amikkel megkeresem a kiadókat. Van persze kivétel, mert időnként a kiadók ajánlanak fel témákat, amikre aztán javaslok mechanikát és így készül el a játék. Ami mindegyikre igaz, hogy szerzői jogdíjat kérek, bízva a játékok sikerében.
Amikor megrendelésen dolgozom, akkor kicsit más a helyzet. Ezek a játékok sokszor nem is kerülnek kereskedelmi forgalomba, így legtöbbször fel sem merül a jogdíj: óradíjban vagy fix összegért dolgozom, az árképzésnek pedig az a lényege, hogy keressek vele annyit, mint egy elég jól menő kiadónál lévő társasomon. Szóval nincs benne a bukás lehetősége, de az sem, hogy baromi sikeres lesz, inkább egy biztos, jó bevétel.
Belülről, érzelmileg, de kicsit szakmailag is nagyon más a két játékkupacom. A szerzői munkák egyből szerelemgyerekek, a megrendelt társasok hendikeppel indulnak, néha benneragadnak a munkaszagú munkában, de néha ugyanúgy megszeretem őket.
A pénzügyi részét tekintve egyértelmű, hogy hová kerül a Chefparade játékom – külön polcon is vannak otthon-, miközben azért ez egy társasjátékosabb társasjáték, mint egy civil szervezetnek készült érzékenyítő, edukatív játék. És ez kicsit összezavar. Persze azért ez nem egy valós probléma…
2026
A szerzői jogdíjak azért nem túl magasak itthon, ráadásul nem is lehet évente sok tízezer társasjátékot eladni nemzetközi megjelenés nélkül, így a megrendelések elengedhetetlenek ahhoz, hogy egyáltalán gondolkozhasson az ember azon, hogy ő főállású vállalkozó – nekem a társasjáték-pedagógiai lábbal együtt is csak közel van ahhoz a történet, hogy ezt elmondhassam -, de ez baromi kiszámíthatatlan. Az elmúlt éveket az jellemezte, hogy 2, maximum 3 projekten dolgozhattam, ez idén 6 lett, de ki tudja mi lesz jövőre. Egyelőre egyetlen biztosnak látszó projektem indul januárban és megy tovább az egyetemi fejlesztés. Ettől még lehet, hogy megint hasítok, de családos emberként a lehetekre különösen nehéz építeni. Én növesztem ezerrel a lábaim, amiken állni tudok, de nélkületek, kedves játékosok és pedagógusok, esélyem sincs. Szóval köszi!
(Ha pedig extra támogatás is belefér, akkor látogass el a Patreon oldalamra!)
