Múlt héten még az első játékom 10 éves jubileumát ünnepeltem, ma pedig végre beszélhetek egy olyan projektről, amilyenhez még nem volt bátorságom. Sokszor felmerült már, hogy a tapasztalataimmal, kapcsolataimmal azért talán nem akkora kockázat saját kiadásba belevágni, de ezek mindig elhaltak. Egészen eddig. Ugyanis 2026 decemberében megjelenik Simon Mártonnal közös játékunk, a

A Mire gondolt a költő? az első olyan játékom, amibe saját pénzt raktam, ahol tényleg minden folyamatot végigkövettem, ahol minden folyamatban dönthettem és döntöttem. Ennyi személyesség és felelősség egy játékomba se került még. Így soha nem is izgultam még ennyire. Az, hogy előrendelésben elfogyott az első kiadás 20%-a kevesebb mint egy nap alatt, az azért kicsit megnyugtatott és persze végtelenül meghatott. Itt tudod előrendelni.

És, hogy mi ez a játék? A dobozra ezt írtuk:
Mi a teendő, ha egy mondat megragad a fejedben? Mit lehet kezdeni egy felejthetetlen verssorral? És egyébként is, ki volt Góg és Magóg? Használd a kreativitásod egészen komolyan vagy nagyon viccesen, konfrontálódj a klasszikusokkal, találkozz méltatlanul elfeledett nagy mondatokkal, fejts meg, gondolj tovább és kápráztass.
Szóval ez egy kártyajáték, 80 kártyával, 160 idézettel, 2-6 fő részére, 3 játékmóddal, nem túl hosszú játékidővel, ami ebben az esetben mondjuk nagyon társaságfüggő, bőven el lehet beszélni az időt, ha jól esik. Itt tudod előrendelni.
Még 2025-ben kerestem meg Simon Mártont egy társasjáték ötletével, kifejezetten azzal a motivációval, hogy szeretnék kimozdulni a klasszikus kiadói megjelenésekből. Erről itt is sokat írtam, nem megyek újra bele, de amit ő az Okapival megcsinált verskiadás terén, az nagyon sok szempontból az, aminek szerintem történnie kellene még sok helyen és sok mindenkivel. Végül 2026 nyarán indultak be igazán a folyamatok, ekkor találtuk meg a megfelelő tartalmat a mechanikai ötlethez, ami aztán újabb ötleteket generált, így lett 3 játékmód és 160 idézet.
Azt hiszem az volt a legfontosabb számomra ebben a játékfejlesztésben, hogy a lehető legkevésbé zavarjam meg az idézeteket. Semmiképpen sem akartam eléjük tolakodni valami bravúroskodó játékmechanikával, amiben annyit kell mókolni, hogy észre sem vesszük, hogy kik is a főszerepelők. Az érdekelt a folyamat közben, így a teszteken is ezt kerestem leginkább, hogy ezek a 80-100-120 éves szövegek hogyan lépnek kapcsolatba a mai valóságunkkal, a körülöttünk lévő teljesen megváltozott világgal, a párkapcsolatunkkal.

Nem mi, a játék szerzői fogunk tehát arra a kérdésre válaszolni, hogy Mire gondolt a költő?, hanem ti, játékosok. Mert a körülöttünk lévő modern világból is fogtok tudni remek fotókat készíteni az idézetekhez, ahogy meg is magyarázzák majd ezek a szövegek a párkapcsolatotok mérföldköveit és hétköznapjait is, de az is kiderül újra, hogy a versek mindenre jók, nem akad olyan élethelyzet, amire ne lenne hibátlan válasz pár százéves sor.
Nekem nagyon fontosak a versek. Úgy az olvasás általában, de a versek különösen. Bármikor tudok verseket olvasni, ez az utóbbi két és fél évben sajnálatosan extrém helyzetekben is kiderült. Tényleg segítenek élni. Szóval versekkel foglalkozni, verseket játékosítani – mintha szükségük lenne rám – elmondhatatlan élmény volt. Az pedig, hogy ezt egy olyan költővel tehettem meg, akinek úgy általában köszönhetem a kortárs költészet iránti érdeklődésem, az több mint menő. (Igen, a Polaroidok volt az a kötet, ami után teljesen rácsúsztam a kortárs verseskötetek olvasására.)
A játék decemberre kész lesz, így reméljük a fa alá is eljuthat, de azért nem gondolnám, hogy csak karácsonyra/karácsonykor érdemes megvenni, mindenestre, ha érdekel a játék és szívesen támogatsz kortárs alkotókat vásárlással, akkor itt tudod előrendelni.
