Elképesztő időszak van mögöttem, hiszen az elmúlt 12 hónapban megjelent négy játékom és egy játékos könyvem. Persze ezeket nem mind most találtam ki, de most formálódtak termékké. És elképesztő ez az időszak abból a szempontból is, hogy a járványhelyzet miatt minden olyan nagyobb esemény elmaradt, ahol meg lehetett volna mutatni őket a közönségnek. Nem csoda hát, hogy már annak is örül az ember, hogy tegnap legalább egy hibrid esemény össze tudott jönni, a Lovagi ujjtorna kapcsán.
Jóskával két asztalon is játszhattunk gyerekekkel, figyelhettük őket közelről, játék közben, hogy vajon az történik-e velük, amit tervezéskor elképzeltünk, kiváltják-e a játékok azokat a hatásokat, amiket szerettünk volna. Persze teszteltük a játékokat, de nagyon más félkész grafikával, nyomtatott lapokon játszani, mint a megálmodott játékos könyvben. Azt kell mondjam, hogy szerették a társasokat, tornáztatták az ujjukat, a fejüket, nevettek, választottak kedvencet, szóval minden csodás volt, a Lovagi ujjtorna működni látszik.
Ezután pedig online beszélgettünk a könyvről – itt megtekinthető, kb. a 36. perctől -, és volt egy picike élő közönség is. A megszokott kamerába beszélés helyett, így embereket is láthattunk, akik ráadásul a végén még kérdeztek, játszottak velünk és voltak, akik dedikáltattak is. Elmondhatatlanul jó érzés volt!
